mert ma ihletet találtam a wiwen
Egy-két hónappal ezelőtt a vonaton egy fülkében utaztunk és a rézkábelek eltulajdonítása szülte meg a közös témát, melyen az ismételten hosszú várakozás alatt elcsámcsoghattunk.Szidtuk mi a MÁV-ot, hogy miért kell ennyit várni, de mikor ezt a témát alaposan körbejártuk,megkérdeztük egymástól; hogy Te mit csinálsz egyébként?Elmondtuk röviden a kis életünket és a kis apró örömöket, melyeket közönségesen hobbiként emlegetünk és itt jött a válasz, hogy tájékozódási futó.
És az mi?
Futva tájékozódik és közben valóban jól tájékozott lesz Magyarország általános iskolai földrajz tankönyveiből esetleg ismerősen csengő helyekről.Azt mondta gyönyörűek.Ez felkeltette a figyelmemet és mint mindig ilyenkor, hamar izgatottá tett a téma és eldöntöttem én is akarok tájékozódva futni, na persze a valóságban ez lassú és nehézkes járásnak felel meg, miközben önmagamról megfeledkezve értelmi képességek hiányát tükröző arckifejezéssel szemlélődök;vajon hol is lehetünk most.
Megkerestem a barátkozós oldalon, hiszen tudtam a nevét és megkérdeztem merre járt mostanában.Vissza is válaszolt, hogy csak ezután megy, de azt hogy hova, azt nem említette. Viszont hívott, hogy mehetek, ha van kedvem,de hát nekem most egyéb dolgokról kell ismereteket szereznem.
Megkérdeztem hová megy.
"Merre mész kirándulni Te?
Valami csengő-bongó erdőbe, ahol a fák az égig érnek és az élőlények egymással beszélgetnek emberi nyelveken, s összesúgnak, ha idegen téved a vidékre?A piciny manók pedig nektárral telt csuprokat cipelnek a királykisasszonynak, akit egy gonosz tündér színes kis lepkévé varázsolt el 100 évvel ezelőtt és az átok csak akkor múlik, ha a Matador nevű hős ifjú megmenti és a varázslatot megtöri.Ezért cserébe a király lánya kezét és fele királyságát adja neki.
No ez volt egy fiktív részlet az öt év múlva kiadott Úti beszámolódból, amely egyben idézet: a gyilkos galóca hatásai-az Erdők, mezők csínja-bínja című növényhatározódból, melyben tapaszalataidat és élményeidet osztod meg a nagyközönséggel.Gratulálunk!
Vagy esetleg esti mesének is megteszi..."
Ezt íram neki, egy szinte teljesen idegennek.Hogy miért?Nem tudom, talán Bóba Te volál rám ily' nagy hatással,mikor elolvastam a legújabb és néhány előző írásodat.És néhányukban felfedeztem egy-két ismerős arcot, a Józsit, Pistit, Julcsit.De mindegy mi a nevük, számunkra ők ugyanazok, mégis ismertelenek.
Ezt teszik a nagyok, leírnak valamit, miről el sem tudják képzelni, hogy másnak mit adnak, mutatnak vele,és leginkább mások a saját kis nyomorult életükkel tudják azonosítani és hát ez az emberi természet, hogy magunkból indulunk ki és csak az ÉN szemüvegén át tudjuk szemlélni a Világot, mely néha valóban másnak is ugyanolyan.
Hát most írok én is, az én életemből, talán valaki majd egyszer azt érzi, amit én is szoktam.
